Get Adobe Flash player


Szabó Lászlóné Nagymáthé Margit búcsúztatására – Elmondta Halász Ferenc, iskolánk nyugdíjas igazgatóhelyettese 2012. november 3-án.






Tisztelt Gyászolók!

„Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.
Megpihen legszélén az égi határnak
S int az öregeknek: benneteket várlak!
Megrezdül a feje sok öregnek erre:
Egymás után mégis mennek a nyughelyre.”

Arany János „Toldi estéje” című verséből idéztem.
Nekem jutott ez a szomorú, megtisztelő feladat, hogy elbúcsúzzam a Hőgyes Endre Gimnázium és Szakközépiskola és a Bárdos Lajos Városi és Pedagógus Énekkar nevében az autóbaleset miatt hirtelen elhunyt Szabó Lászlóné Nagymáthé Margit gimnáziumi tanárnőtől.
Felidézem élete legfontosabb eseményeit.
Margitka 1932. december 21-én született Tiszacsegén. Édesapja református lelkipásztor, édesanyja tanítónő volt. Őt és három öccsét szülei nagy gonddal taníttatták. Elemi iskolai tanulmányait Tiszacsegén kezdte. A polgári iskolát Polgáron fejezte be. A tanítói oklevél megszerzése után 1951-ben felvették a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi karának matematika-fizika szakára. 1955-ben a középiskolai tanári diploma elnyerése után állást kapott iskolánk elődjében, a hajdúszoboszlói Irinyi János Állami Gimnáziumban. Kartársával, Szabó László testnevelő tanárral 1956-ban kötött házasságot. Két gyermekük született, Judit és László.
Margitka az első időkben mindkét tárgyát tanította, később csak a matematikát. Sok évig vezetője volt a matematika munkaközösségnek és alapos szakmai felkészültsége alapján megtartott mintaszerű óráival példát mutatott kartársainak. Mindig volt szakköre, amelyben a tehetséges tanulókat felkészítette a tanulmányi versenyekre. Lelkiismeretesen foglalkozott a hátrányos helyzetű diákokkal nemcsak az iskolában, hanem a kollégiumban is. évtizedekig oktatott a levelező tagozaton. Így hosszú pályafutása alatt sok tanítványának nyújtott segítséget, akik ma is hálásan gondolnak rá. Ötszöri osztályfőnöksége idején gondosan és következetesen irányította és nevelte osztályait. Férjével együtt gyakran részt vett érettségi találkozókon, melyeken volt tanítványaik megköszönték a tőlük kapott értékeket.
Pedagógiai tevékenysége mellett jutott ideje és energiája társadalmi munkára is. A Bárdos Lajos Városi és Pedagógus Énekkarnak férjével együtt alapító tagja volt. 52 éven keresztül rendszeresen jártak próbákra és részt vettek a kórus hazai és külföldi szereplésein. A Pedagógus Szakszervezetben is vállalt feladatokat, amiért 1986-ban szakszervezeti kitüntetésben részesítették. Áldozatos tevékenységét az állami szervek is jutalmazták. Így kapta meg a Kiváló Munkáért kitüntetést 1979-ben és 1987-ben. A Debreceni Egyetem 2005-ben arany díszoklevelet adományozott neki.
Az 1993-ban kezdődött nyugdíjas éveiben még több időt fordított szeretett családjára, mint korábban. Férjével évekig felváltva utazott be Debrecenbe, ahol unokáit, Mátét és Palkót gondozta, nevelte, felügyelt rájuk és sokat segített nekik tanulmányaikban is.
Margitka önzetlenségére és jó szívére jellemző volt, hogy beteg nyugdíjas kartársnőjének a gyógyfürdőben történt kezelésénél többször is segédkezett. Segítőkészségére a rokonai is számos példát tudnának mondani.
Tisztelt Gyászolók!
Egy kiváló, példamutató tanár személyiségre emlékezünk és búcsúzunk tőle, aki kitartóan helytállt az iskolai és közösségi munkában és az élet minden területén egyaránt. Mindig tisztelettel és szeretettel fognak rá gondolni a gimnázium tanárai, diákjai, az énekkar tagjai, ismerősei, rokonai és családtagjai. Megbecsülésünket Csermely Péter szavaival szeretném kifejezni: „A jó tanár egész életen át ható példát ad, egy olyan új világot nyit meg emberségben és tudásban, amelyet a diák soha el nem felejt.”
Míg élünk, emlékezni fogunk rá.
Béke poraira!