Get Adobe Flash player


Tavalyi, a provence-i utazásunkról szóló cikkem zárómondata, erőteljes utalása és kívánsága egy év leforgása alatt nagy örömünkre beteljesülni látszott, hiszen 2012. április 15-én késő délután, a Művelődési Ház parkolójában, egy Róma felé tartó buszra várt a Hőgyes Endre Gimnázium újból elszánt és kalandrakész csipet-csapata!



A 12 órás út első állomása (a benzinkutas megállókat jelen esetben figyelmen kívül hagyva) az olasz Arezzo volt, ahol az esős idő ellenére is 
 -egyfajta bemelegítésként a kirándulás hátralévő részére- bátran felkerekedve elsétáltunk a főtérre és a városházához is.



Utunkat folytatva, este megérkeztünk Róma melletti szállásunk helyszínére, ahol némi… ömm.. nem, inkább hosszadalmas keresgélés, térképnézegetés, de mégis eltévedés és bőröndhúzogatás után sikerült mindenkinek megtalálnia társaival a saját mobil home-ját.


A kipakolás, a vacsora, a nem túl sok éjszakai alvás, illetve a másnapi reggelit követően első úticélunkká a gigantikus, hihetetlen és az utókorra tekintve óriási presztízzsel bíró Colosseumot tettük, ahol egy kis álldogálós, de izgatott várakozás után végül elkezdhettük érdekes és ismeretterjesztő gyalogtúránkat a készséges és rendkívül tájékozott római magyar idegenvezetőnk vezetésével. Ezt követően volt szerencsénk megtekinteni a Forum Romanumot és a Palatinust is, továbbá kissé morbid, ám maradandó érdekességként Ceasar sírjára is pillantást vetettünk. 


„Ha már ilyen szépen kezdtük, ugyanolyan szépen is folytassuk!”- alapon aznapi kirándulásunk következő célpontja maga a hatalmas és csodálatos Vatikán volt, ahol nem kicsit hosszú körsétánk keretébe természetesen belefoglaltuk a világ legnagyobb templomaként számon tartott Szt. Péter Székesegyházat is. Egy rövid szabadprogram-beli séta és vásárlás után kellő, de még nem elegendő élménnyel gazdagodva tértünk vissza a szállásra.


Másnap délelőtt látogatást tettünk a számomra túl nagy hatást nem kiváltó (de talán ezzel nem vagyok egyedül) Circus Maximuson, továbbá egy igazi fotóznivaló szigeten, a Tiberisen, és még az Igazság Szájával is megismerkedtünk. 
Délutáni célpontjainkká a híres és legendás Spanyol lépcsőt, valamint a káprázatos és meglehetősen intenzív hatással bíró Trevi-kutat választottuk, sajnos háromezer másik emberrel egyetemben… De a tömegtől és hangoskodástól nem megriadva, még aznap megjelentünk az „Angyalok és démonok” c. film forgatási helyszínén! Kedves Olvasóm, nem kell itt asszociálni semmiféle castingra, operatőrre, filmvágásra, esetleg színészre, gondoljunk „csupán” a több ezer éve fennálló, keresztény templomra, II. Viktor Emmanuele sírhelyére, a római Pantheonra!



Következő napunkon, számos csodás emlékkel római táborunkat már végleg magunk mögött hagyva és bőröndjeikkel újra megpakolva buszunkat, vettük az irányt a szépségéről mindenki által ismert Toszkána felé, ahol délelőttünket a középkorba visszarepítő Siena városában töltöttük: magas tornyok, templomok, galambok, macskaköves utak, rengeteg ember, zsivaj, souvenir boltok…


Sajnálatos módon az egész napot nem tölthettük ott sétával, a katedrális vagy a városháza megtekintésével: buszunk repesztett tovább San Gimignano-ba, és hát mit ne mondjak… jól is tette!
Óriási élményforgatag! Megannyi középkori stílusú torony, lélegzetelállító táj, friss pizza illata… De nemcsak gyönyörködésből állt ott a világ, hiszen megmásztuk az egyik tornyot, ahonnan bónuszként még gyönyörű kilátást is nyerhettünk a toszkán tájra, néhány expresszív fotó kíséretében.


A napunkat Firenze közeli szállásunkon, egy úgynevezett youth hostel-ben átbulizott éjszakával és néhány percnek tűnő, 1-2 óra alvással zártuk. „Ha már ez az utolsó este…”
Persze, nem véletlenül Firenze volt a legközelebbi nagyváros! Másnap megmutatkoztunk a híres középkori hídon, a Ponte Vecchio-n, lecsekkoltunk néhány templomot, beleértve Dante-ét is, ahol először látta meg szerelmét, az oly’ szeretett Beatrice-t. Ő mára, Rómeó Júliájával együtt (mert ő nem Shakespeare-é volt!) szerelmi tanácsadó lett az utókor számára: úgy látszik Olaszországban bevett szokás a reneszánszkori szerelmes nőknek leveleket írogatni.


Egész napos sétánkat a főtéren, a Palazzo Vecchion pihentük ki, ahonnan egy frissítő, ám annál kellemetlenebb futózápor után indulhattunk vissza buszunkhoz, vagyis egyenesen: haza.


Talán elmondható, hogy idén sem csalódtunk a Student Lines programjában, így ha lehet jövőre is számítanánk rájuk, egy Best of England-túra keretében.

Pintér Panna (12.e)