2022.06.09-én a téma iránt érdeklődő tanárok és diákok gyakorlatilag megtöltötték a gimnázium tornatermét. A nagy érdeklődés részben az orchideáknak, részben a talányos címnek szólt: vajon milyen drogdílerekről és guminőkről lehet majd szó?
Az előadás elején megtudhattuk, hogy nem csak minket érdekelnek az orchideák, hiszen már a nagy természettudós, Charles Darwin is foglalkozott velük, hovatovább, a következőt írta az önéletrajzában: „Egész életemben semmi más nem érdekelt jobban, mint az orchideák.”
A bevezetőből kiderült, hogy a közkeletű elgondolással szemben, az orchideák nem kizárólag a trópusokon elterjedtek, hanem jócskán előfordulnak a mérsékelt övben, így hazánkban is, de itt, szemben a trópusiakkal nem fánlakó (epifiton) növények, hanem a talajban gyökereznek.
Az orchideáknak számos olyan faja van, amelyik a beporzás érdekében „csaláshoz”, folyamodik, és más növényfajhoz, vagy éppen egy rovarhoz hasonlatos (utóbbiak a címben találóan „guminőknek” titulált fajok). Az így megtévesztett rovarok dolgavégezetlenül, „csalódottan” távoznak ugyan a növényről, de közben akaratukon kívül elvégzik a megporzást, ami azért is olyan fontos, mert ezek a növények rengeteg virágport termelnek, amelyből töménytelen, igen-igen apró, tartalék tápanyagot nem tartalmazó, a szél által terjesztett mag fejlődik. A nagyszámú virágport viszonylag nagy pontossággal kell célbajuttatni ahhoz, hogy a sok-sok fejlődő magból majd néhány, megfelelő körülmények között, kicsírázhasson. A magok csírázásához ugyanakkor gombákra is szükség van, amelynek fonalai behatolnak a magba, és szerves anyagokkal látják el azt. A gomba-orchidea kapcsolat – mint ahogy megtudtuk -, sokkal bonyolultabb annál, mint régebben gondolták, mert az újabb genetikai vizsgálatok kiderítették, hogy az orchideák képesek egyszerre több gombafajjal is együttélni, többszintű, változatos előjelű kapcsolatokban.
Aztán vannak olyan orchideák is, akik az őket látogató rovarokat kábító hatású anyagaikkal ejtik rabul. Ők az előadás címében szereplő „drogdílerek”. A hazánkban is előforduló egyik orchideafajról a piros madársisakról (Cephalanthera rubra) pedig azt is megtudhattuk, hogy már a neve is csalafinta, ugyanis azzal ellentétben nem piros, hanem inkább rózsaszín, vagy éppenséggel lila.
Az előadás végén kérdésekre is lehetőség volt. Erre az előadó azzal is bíztatta a hallgatóságot, hogy amennyiben valaki kérdést tesz föl, az ingyen kaphat az előadó tollából megjelent, általa dedikált két könyvből. Az egyiknek a címe az, hogy: „Élet a halál után” és a temetők növényritkaságairól szól, a másiké pedig „Kitaibel – egy magyar tudós élete”. A könyvek hamar gazdára találtak, és a kérdésekre válaszolva megtudhattuk, hogy az orchidea kifejezés az orchis, azaz here szóból ered, és a növények földalatti kettős gyökérgumóira utal, valamint, hogy az előadónak nincs kedvenc orchideafaja, hiszen az olyan lenne, mintha a gyermekei között kellene választani.
Köszönjük professzor úrnak, hogy ilyen szemléletes, érdekfeszítő és közérthető formában kaphattunk betekintést ebbe az igen érdekes élőlénycsoportba!
