A tavalyi tiszai bicajos nyári tábor annyira tetszett a résztvevőknek, hogy még akkor eldöntöttük: idén is elmegyünk bringázni valahová. Az idei évben, hogy ne legyen unalmas, és legyen benne (nem is olyan kis) kihívás – a „Cserhát-Börzsöny-Dunakanyar” tájegységet választottuk július 25-31. között.
A szervezőmunka tavaszi kezdete nem volt minden izgalomtól mentes a koronavírus miatt, de szerencsére július közepére a járványhelyzet enyhült, és nagy örömünkre zöld utat kaptak a táborok is.
Két iskolában hirdettük meg a lehetőséget, így a Hőgyes tanulói és más szoboszlói gyerekek mellett a Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium négy diákja is csatlakozott a csapatunkhoz.
A táborvezetőknek és a gyerekek nagy részének is ismeretlen volt ez a vidék, és némi félsz volt is bennünk, hogy fogjuk alföldiként végigcsinálni a 230 kilométert 1500 szintemelkedéssel hegynek fel-le utakon – de le a kalappal az összes résztvevő előtt, mondhatni teljesen simán ment minden, vettük a magasabb akadályokat is.
Az útvonalat, szállást, ellátást, látnivalókat, programokat, kerékpárokat, sisakokat, mellényeket – ahogy tavaly – idén is a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség biztosította. Csesznák Zoltán túravezető személyében pedig egy rátermett és határozott fiatalember vezette a túrákat, aki az összes felmerülő problémát sikeresen megoldotta az ajándékpólók (mert azokat is kaptunk) cseréjétől, a kismacska megmentésén és a kerékpárszereléseken át, az időben történő lefekvésig. (Ez utóbbiért a táborvezetők máig külön hálásak! 🙂 )
A programok nagyon jól voltak összeállítva. Képet kaptunk (és micsoda képet!) erről a fantasztikus tájegységről. A korántsem teljes lista: Ipolytarnóc (itt az ősmaradványoktól kezdve a 3D-s mozin át gyakorlatilag mindent megnéztünk, amit csak lehetett), a Páris-patak völgye (a „Palóc Grand Canyon” az emlékezetes geocaching sétával), az ebéd és az evezés a Robinson-szigeten, gyönyörű kerékpárúton feltekerés Hollókőre, ott a naplemente a vár mellett (ez Zoli külön meglepetés-programja volt), fürdőzés a Bánki-tóban, a Királyrétre tartó erdei bicajos út, a Nógrádi vár és az utolsó bicajos nap varázslatos tekerés a Duna mellett Esztergomig, ahol a Bazilikát csodálhattuk meg és a kupolatetőről a környéket is, majd délután fürdőzés a kempingben, este pedig a Duna-parti csodás naplemente a Mária Valéria híd közelében…
Említhetnénk még az első napi „próbatúrát” Somoskőújfalu körül, a rendőri kíséretet a forgalmas főutakon, a madármentő állomást a fecskékkel és a sünivel, az első napi konténeres zuhanyzást, a cicamentő kalandunkat, a finom ételeket, az unalomig evett szalámis szendvicseket és a változatos „tömegszállásokat” is…
Remélem, nemcsak a táborvezetők döntenek úgy jövőre, hogy újabb tájakon szeretnének bicajozni, hanem a diákok is velünk tartanak ismét… Köszönjük minden szervezőnek és résztvevőnek ezt a fantasztikus hetet! Jövőre újra bringás vándortábor nyáron! Gyertek! 🙂
Sándor Judit (Hőgyes) és Vizi Nóra (Fazekas) táborvezetők
