Határtalanul – Erdélyben

Június közepén iskolánk 10. és 11. évfolyamos tanulókból álló csoportja „Határtalanul” kiránduláson vehetett részt, melynek során Erdély számos természeti és kulturális, építészeti nevezetességét tekinthette meg. A program a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg, igaz, a pandémia következtében két éves csúszással.

A hajdúszoboszlói indulás után először a „Pece-parti Párizsban”, Nagyváradon tettünk egy rövid sétát – érintve a fontosabb látnivalókat (Püspöki Palota, Ady Múzeum, Színház, Fekete Sas Palota, Városháza) -, majd hasonlóképpen cselekedtünk Kolozsvárott, ahol megkoszorúztuk Mátyás király monumentális lovasszobrát, megtekintettük Bocskai István, valamint Hunyadi Mátyás szülőházát illetve látogatást tettünk a város jelképének tekintett Szent Mihály templomban. A délután folyamán előbb a Tordai sóbányát, majd a Szováta nevezetességét, az egyedülálló, heliotermikus Medve-tavat látogattuk meg. Szállásunk a Székelyudvarhely mellett található színmagyar lakosságú Zetelakán, vendégszerető családoknál volt.

Innen kiindulva csillagtúra-szerűen töltöttük a következő napokat: Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron sírját, buszoztunk a parajdi sóbánya mélyére, megcsodáltuk a Gyilkos-tavat valamint a káprázatos Békás-szorost. A szállásunkra visszatérve közösen szurkoltunk a magyar labdarúgó válogatott szenzációs angliai győzelméhez.

Másnap a vulkáni eredetű Szent Anna-tó, a mellette található Mohos-láp, valamint  Európa legnagyobb természetes mofettája, a torjai Büdös-barlang szerepelt a programban. Zárásként megtekintettük a pünkösdi búcsú helyszínét valamint a csíksomlyói kegytemplomot.

A következő napot Petőfi Sándor emlékének szenteltük. Elsőként a székelykeresztúri Gyárfás-kúria kertjében található körtefát koszorúztuk meg, ahol a legenda szerint az utolsó versét írta. Innen Héjjasfalván keresztül a végzetes csata helyszínére, Fehéregyházára vitt az utunk, ahol a kicsinyke Petőfi Múzeum valamint az emlékpark állít emléket a költőnekvalamint a 48-as hősöknek. A délután folyamán Segesvár belvárosában tettünk sétát, majd Székelyudvarhely fontosabb nevezetességeivel (Emlékezés Parkja, Városháza, evangélikus templom) ismerkedtünk meg. A napot a zetelaki Dr. Boros Fortunat Elméleti Líceumban zártuk, ahol az iskola igazgatója, – egyben a székelykapuk megszállott kutatója – Dimén Levente fogadott bennünket. Az iskola és a település rövid bemutatása után átadtuk a gyerekeknek szánt ajándékainkat.

Az utolsó napon hosszú út várt ránk: először sétáltunk egyet a „szemek városaként” ismert, néhány éve Európa kulturális fővárosa tisztjét betöltő Nagyszeben történelmi központjában, majd következett a Hunyadiak ősi fészkének tartott – Mikszáth Kálmán által a „várak királyának” nevezett – hatalmas Vajdahunyad vára.

Elhaladva a Maros partján – egy 250 m-es szikla tetején – trónoló Déva vára mellett, Arad felé vettük az irányt. A történelmi emlékű városban fejet hajtottunk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanú tábornokainak sírjánál.

Az öt nap után egy kicsit fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagabban, nemzeti öntudatunkban erősödve térhettünk haza.

Bali István
osztályfőnök