2022.06. 03-án Bór József úr a középiskolai MTA Alumni Program keretében előadást tartott nekünk a Vöröslidércek és más elektromos jelenségek a felsőlégkörben címmel, mely számtalan érdekességgel szolgált számunkra.
Elsőként megismerkedhettünk a soproni Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet történetével és kutatási területeivel, melyek keretein belül a kutatócsoportok a Földkörüli térség és a Föld változatos tulajdonságait vizsgálják, melybe a szeizmológia és a légkör vizsgálata is egyaránt beletartozik.
Ezt követően hallhattunk a vöröslidércekről és a jelenséggel kapcsolatos kutatómunkáról. Bór József úr lépésenként vezetett be minket a tudományos témakör rejtelmeibe, végigkövethettük a kutatási ág fejlődését, és átfogó fizikai magyarázatot kaptunk arra, hogy mit is jelent valójában a jelenség.
Vöröslidérceket már időszámításunk előtt élő őseink is megfigyelhettek, azonban barlangrajzaik, illusztrációik és az elektromos jelenség között nem lehet egyértelmű párhuzamot vonni. Elsőként az Aurorán végzett kutatás során kapták véletlenül lencsevégre és identifikálták a vöröslidércet. Az első felvétel számos kutatóban keltett érdeklődést és megkezdődött a jelenség tudományos feltérképezése. Ezek után a szokatlan alakú, pár századmásodpercnyi élettartamú vöröslidércről egyre több felvétel készült, mely lehetővé tette részletesebb tanulmányozását. Felfedezése után számos szemtanú is – köztük a legtöbben pilóták – beszámolt a jelenségről.
A vöröslidércek kialakulására Charles Thomson Rees Wilson (1869-1959) adott elsőként magyarázatot. Zivatarban a töltések szétválasztódnak. Villámlás során a fölső töltésgóc kisül a föld felé, amely rövid ideig negatív töltést hagy maga után, amíg a töltések vissza nem rendeződnek. A negatív töltés körül elektromos erőtér jön létre a föld és az ionoszféra felé egyaránt, amely ha elér egy kritikus térerősséget, amely tengerszint körüli magasság esetén 21 millió V/m, azonban a magasság növekedésével néhány tíz V/m-re csökken, kisülést eredményez az ionoszféra felé. A vöröslidérc tehát egy villámlás után bekövetkező másodlagos kisülés, amely a Föld felszínétől számított több tíz kilométeres magasságban következik be. Tekinthetjük őket fővillám nélküli elővillámoknak is.
További mérések során megállapították, hogy a vöröslidércek mérete elérheti a kilencven kilométert is. Formájuk változatos. Azonban nem csak vizuális élményt nyújthatnak, ugyanis az elektromos energia ózon képzésére is fordítódik, melynek szaga kellemetlen, a klóréhoz hasonlítják, és akár ötszázezres higításban is érezhető.
Mindemellett infrahangot és rádióhulámokat is kibocsátanak.
Felhasználási lehetőségeik felmérése napjainkban is zajlik Magyarországon, Sopronban, a Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézetben.
Az előadás élvezetes, részletgazdag és érdekfeszítő volt.
Nagyszerű lehetőség volt hiteles előadótól tudományos ismereteket szerezni!
Rapcsák Barnabás
