2024 októberében részt vettem az Írj levelet Kazinczy Ferencnek című pályázaton, amely a híres magyar író és nyelvújító munkásságának állított emléket, a sátoraljaújhelyi Magyar Nyelv Múzeuma megrendezésében. A versenyben, az előre megadott három témakör közül azt választottam, melyben Radnóti Miklós bőrébe bújva, egy levél formájában kellett méltatni az író munkásságát. Számomra ez bizonyult a legérdekfeszítőbb feladatnak, hisz ez igényelte a legkreatívabb gondolkodást, és ez adott lehetőséget arra, hogy eltávolodjak a megszokott, eddig már sokszor látott írói megoldásoktól. A művem megírását gondos előkészületek előzték meg, melynek során számos forrást tanulmányoztam, mind Kazinczy Ferenc, mind Radnóti Miklós életéről és munkásságáról. Az anyaggyűjtés után egy részletes vázlatot készítettem, hogy a levelem szerkezete átgondolt, követhető és jól áttekinthető legyen. Ezt követte egy kihívásokkal teli, mégis rendkívül izgalmas kreatív folyamat, melynek során azonosulnom kellett Radnóti Miklós karakterével, ami azt jelentette, hogy levelemben alkalmaznom kellett írói stílusára jellemző megszólításait és szófordulatait, valamint a puszta tények mellett meg kellett fogalmaznom, hogy akár ő, akár az egyszerű átlagember mennyi mindenért lehet hálás anyanyelvünk forradalmasítójának. Az alkotó folyamat utolsó pár napjában a grafikai és festészeti utómunkára fektettem a hangsúlyt, hogy a levél formája és kinézete történelmileg hiteles legyen, és hűen tükrözze Radnóti kései életszakaszának körülményeit. A munkám leadása után, november elején nagy örömmel értesültem a hírről, hogy a pályaművem kiemelt különdíjban részesült. Mivel egy országos pályázaton vettem részt, ez hatalmas megtiszteltetést jelentett számomra. A díjátadót a Pesti Vigadóban tartották, ami méltó helyszínként szolgált egy ilyen rangos esemény lebonyolítására.
Egy elképesztően inspiráló és tanulságos időszakon vagyok túl, melynek sikerült kiszakítani a hétköznapok szürkeségéből, és ami megerősített abban, hogy a következő években is folytassam az ilyen típusú alkotómunkát.
Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni Szalai Melinda tanárnőnek a felkészítést, a támogatást, és hogy lehetőséget biztosított arra, hogy kibontakoztassam a kreativitásomat.
Szabó Éda, 12.e
