Búcsúzunk Csizmadia Katalin nyugdíjas tanárnőtől. Kati néni 1964-től, pályakezdésétől nyugdíjba vonulásáig, 1999-ig volt iskolánk kémia-fizika szakos tanára, ezalatt sok tanítványa egészségügyi pályáját alapozta meg lelkiismeretes felkészítő munkájával.
Emellett több évig volt osztályfőnök, majd igazgatóhelyettes, illetve 1987-1995-ig az intézményvezetői feladatokat is ellátta.
Búcsúbeszéd
Elhangzott Csizmadia Katalin tanárnő temetésén
Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön,
Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.
Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,
Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.
Ezek a fények csillognak, és különösen,
Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek.
Tisztelt gyászoló Családtagok, Barátok, Munkatársak és Ismerősök!
A Hőgyes Endre Gimnázium Tantestülete és dolgozói nevében, kollégaként nehéz most bármit is mondani. Különösen nehéz nekem, akinek Kati néni osztályfőnöke, igazgatója majd munkaközösség vezetője volt.
Mi természetesen a család után következünk. De általában életünk egy meghatározó részét a kollégák között töltjük. Próbáljuk magunkat ettől a ténytől függetleníteni, de látnunk kell, hogy ez nem megy. Ahhoz, hogy ezt érezzük, tudnunk kell, hogy részben itt teljesítjük ki magunkat. Tudnunk kell, hogy ezt Kati is így érezte.
Nehéz szavakat találni egy olyan kolléganő végső búcsúztatása alkalmával, akinek magának kivételes tehetsége volt.
Szerette a munkáját, a hivatásával járó kihívásokat.
Érdeklődése kezdettől fogva a kémia felé vonzotta. Fizika-kémia szakos tanári végzettségének megszerzését követően szakmai pályafutását 1964-ban a Hőgyes Endre Gimnázium és Szakközépiskolában kezdte tanárként, majd hamarosan osztályfőnöki, munkaközösségvezetői, igazgatóhelyettesi és igazgatói feladatokat látott el.
Kati 1964-től oroszlánrészt vállalt a biológia-kémia tagozat elindításában. 1992-től közreműködésével alakult meg a hatosztályos tagozat.
A gimnáziumban eltöltött közel négy évtized alatt jelentősen hozzájárult az intézmény szakmai céljainak érvényesüléséhez és külső megítéléséhez, mind városi, mind megyei, sőt országos szinten. Sok éves tapasztalatával, kiemelkedő szaktudásával és elkötelezett munkájával kivívta nemcsak a munkatársai, hanem a felügyeleti intézmények szakembereinek elismerését is. 1977-ben Miniszteri Dicséretben részesült. A fiatal kollégák, akiket nevelt, segített, a szakmai kérdéseken túlmenően is sokat tanulhattak Tőle.
Nemcsak a pályakezdő fiatalok, hanem a tapasztaltabb kollégák is mesterüknek tekintették. Korrekt személyisége, a szakma iránti tisztelete, a diákok, a tanítás és a nevelés iránti elhivatottsága, a másik felet meghallgató lénye mindenkit tiszteletre ösztönözött. Igényes volt és nagy tudású, amivel soha nem élt vissza. Lelkesen és bátorítóan hallgatta meg a javasolt megoldásokat, látta meg bennük az ötletet és a munkát, és érthetően mondta el javító szándékú kritikáit. Nem voltak sablonos megoldásai, mindig kész volt újragondolni a problémákat is. Mindig készen állt egy korrekt megoldásra, amiben a fiatalabbakra is egyenrangú félként, partnerként tekintett. Sokat tanulhatott tőle az, aki figyelte szavait és megértette gondolatait. Szerették, mert egyenes és közvetlen, melegszívű és önzetlen volt. Tudása, akaratereje és rendíthetetlen tisztessége révén vitathatatlan tekintélyt szerzett magának. Szelíd természete, segítőkészsége miatt viszont egyedülálló megbecsülés is övezte kollégái körében. Munkaközösségének korábbi és jelenlegi tagjai büszkék arra, hogy a Kati nyomdokain haladhattak. Minden fiatal kolléga igyekszik mesterének nevéhez méltó módon élni és dolgozni a továbbiakban is, azért, hogy ez a név soha ne merüljön feledésbe.
Egy pedagógus értékelésében nem feltétlenül az a legfontosabb erény, hogy szeretik-e a munkatársai, de az ember megítélésében igen is fontos. A legkifejezőbbek talán azok a momentumok, hogy Katihoz régi munkatársai, tanítványai még évek múltán is ragaszkodtak, keresték Vele a kapcsolatot.
Kollégaként, most mit is lehet még mondani?
Seneca szavai szerint: aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó, s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész? Kati egész életében szépen élte meg azokat a pillanatokat, amelyek megadattak neki. Derűs, nyugodt természetének kisugárzását megőrizte munkájának és betegségének legnehezebb napjaiban is.
Közeli munkatársai számára több volt, mint kolléga, személyiségének hiánya fájdalmas űrt hagyott.
Toldi Gábor versével búcsúzunk tőled:
Szólni nem tudunk csak nézünk s hallgatunk,
Mióta itt hagytál minket, szomorúak vagyunk,
Te, aki mindig önfeledten mosolyogtál,
Magad után nagy űrt hagytál,
Kavarognak bennünk a gondolatok s az emlékek,
Feltörnek bennünk az eltöltött napok s évek,
Oly rossz most nekünk, mert nem láthatunk téged.
Nyugodj békében, soha nem felejtünk.
Hajdúszoboszló, 2023. 03. 07.
Hüvelyes Lajosné