Nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából esszéíró pályázatot hirdettünk iskolánk tanulói számára. A kiírás címe a következő volt: Mit jelent 1848 egy mai fiatalnak?
A beérkezett munkák mindegyike személyes hangvételű, igényes fogalmazás volt. Sokszínű, érdekes megközelítést kaptunk a témához. Minden osztály csatlakozott legalább egy írással a felhíváshoz.
Most a három legjobb esszét közöljük. Ezek is segítenek bennünket az ünnepre való hangolódásban.
2021. március 15.
Mit jelent 1848-49? Sokak számára ezek csupán számok. Egy nap lett csupán március 15-e, amikor nem kell iskolába vagy dolgozni menni. Mi tettük azzá. Eggyé a sok közül. Talán valaki észre sem veszi, hogy eljött, csak teszi azt, amit minden nap szokott. Felkel, felöltözik, kimegy az utcára, vagy talán oda se, aztán telnek az órák, de sehol március 15. Talán valaki mégis mond valamit. Valamit, amit két perc múlva mindenki elfelejt. Pedig aznap, 173 évvel ezelőtt, olyan dolgok kerültek kimondásra, amiket nem lehet csak úgy elfelejteni. Nem lenne szabad! Aznap életek, sorsok múltak a kimondott szavakon. Azon a napon súlyt kaptak a szavak. Súlyt kaptak, hogy ne lehessen hiába használni őket. Erő kellett ahhoz, hogy megszólalhassanak. És ahhoz is, hogy hallani lehessen őket. Nehezek voltak, hogy ne vigye el őket a tavaszi szél. Nehezek voltak, hogy csak az hallhassa őket, aki elbírta terhüket. Mert könnyebb lett volna jelentés nélküli szavakat hallgatni. Hallgatni és feledni. Csak hallgatni, és nem hallani…
De 1848. március 15-e az a nap volt, mikor mindenkinek elég erősnek kellett lennie ahhoz, hogy ne csak megtartsa, de tovább is adhassa a szavakat. Hogy a magyarság vállvetve viselje népe terhét. És hogy mindenki együtt tegyen a közös cél érdekében.
Mára már azonban mindez sokak által feledésbe merült. Csak a történelem órákon hallunk róla évente egyszer. Tananyag, ugyanúgy, mint a többi. Felelni kell belőle. És megint csak a szavak. Senki sem figyel. A könnyű szavak elvesznek a többi között. A nehéz szavak meg súlyuknál fogva elmerülnek. Pedig csak rajtunk múlik, hogy elbírjuk-e őket.
Mit jelent 1848-49? Számomra a szabadságot. Az emlékeket. A szépapám, Fazekas József, hadapródként harcolt az 1848-49-es szabadságharcban. Büszkeséggel tölt el a tény, hogy az ő leszármazottja vagyok. Halljuk meg mindannyian március 15-én kimondott szavainkban őseink szavait, kik elveikért a legvégsőkig harcoltak. Március 15-e a lehetőség. Lehetőség arra, hogy bölcsen használjuk a szavakat, azok erejét, és becsüljük meg a hangot, amelyet őseinktől kaptunk, és éljünk is velük.
Rapcsák Barnabás
10.a
„Mit jelent számomra március 15-e?” Sokunkban merülhet fel ez a kérdés nap, mint nap, főleg az ünnepnap közeledtével. Valószínűleg sokan csak annyival válaszolnának egy ilyen kérdésre, hogy „Munkaszüneti nap, és minden bolt zárva van!”, mindezt egy pesszimista hangnemben mondva. De mit lehet válaszolni egy ilyen kérdésre? Van egyáltalán olyan válasz, ami megfelelő lenne?
- március 15-e a magyar nemzet talán egyik legjelentősebb ünnepe, hiszen ez a nap a szabadságharc kezdetére emlékeztet minket. Büszkeséggel tölt el a tudat, hogy mennyi ember küzdött egymásért, köztük fiatal és idős, mind egy jobb jövő reményében. Petőfi ezen a napon szavalta el a magyarság 12 pontját, ezzel cselekvésre buzdítva az embereket. Ezt a jelenben értelmezhetjük úgy is, hogy azt üzente nekünk, minden helyzetben fogjunk össze és tartsunk ki, fogalmazzuk meg a magunk 12 pontját, és higgyünk abban, hogy összefogással változást érhetünk el. A forradalmi ifjak elszántsága és hite legyen velünk mindennapi „küzdelmeink” során, adjon nekünk erőt és ösztönözzön bennünket. Hiába elbuktuk a forradalmat, a magyarság történelmébe örökre beleivódott március 15-e, a nap, amelyen elődeink hősiesen harcoltak életük utolsó percéig, nem adták fel, a végsőkig kitartottak.
Ez az év is az összefogásról szól; azt juttatja eszünkbe, hogy a vírushelyzet ellenére is megemlékezünk erről a napról, ha nem is egy városi felvonuláson, de lélekben mindenképp. Otthonról nézzük a TV-ben levetített ünnepi beszédeket, és a szívünkön nyugvó nemzetiszín kokárdát megszorítjuk. Eszünkbe jutnak a szabadságharc hősei, és együtt rójuk le tiszteletünket irántuk. A múlt nagy emberei iránt érzett tisztelet most még erősebben kell, hogy lángoljon lelkünkben. Ne féljünk megmutatni a világnak, hogy a magyarság nem egy gyenge nemzet, hanem egy kitartó és küzdeni képes nép!
A szívünkben égő tűz ezen a napon még erősebben lángol, a katonák nótáit és dalait tiszta szívvel énekeljük. Kossuth Lajos nekünk is azt üzente, hogy nem szabad szétszélednünk és elhatárolódnunk egymástól, hanem együtt kell egy erős jövő felé néznünk.
Március 15-e azt jelenti a ma emberének, hogy összefogással nagy dolgokra vagyunk képesek. Ez a nap azt üzeni nekünk, hogy mindig fogjunk össze, tartsunk ki egymás mellett, ne adjuk fel akkor sem, ha vesztésre állunk.
Sok magyar pesszimizmussal áll a holnapok elé, eldobva magától ősei optimista kitartását a néha-néha már idealista világ elérése céljából. Nem szabad hagynunk, hogy országunk elszürküljön, és a virágzó élet örökre elhervadjon. Március a tavasz kezdetét is jelenti, amikor is a világ kezd felolvadni lelassult “életmódjából”, bizakodóan nézve a jövő felé. Ezért is fontos, hogy újra lendületbe hozzon minket március 15-e.
Vajon akkor mit is jelent igazán számunkra március15-e? A fentieket elolvasva és ízlelgetve mindenkiben megfogalmazódott már az a bizonyos jelentés. Csendben, vagy akár harsány hanggal is megmutathatjuk a világnak, hogy kik is vagyunk legbelül: magyarok.
,,Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”
Készítette: Gazdag Réka, Bagdi Zsófia és Bagdi Zsuzsa 10.d
Mit jelent számunkra az 1848-as forradalom és szabadságharc?
1848. március 15. Forradalom és szabadságharc. Márciusi ifjak. 12 pont. Pilvax kávéház. Petőfi Sándor. Nemzeti dal. Kokárda. Csak néhány gondolat, amelyre minden magyar szíve dobban, ha meghallja őket. Melyre minden magyar asszociál, ha a forradalomra gondol. Mert gondolunk rá, nem felejtjük. Túl az ismétlődő iskolai előadásokon, túl azon, hogy nem éltünk akkor, igenis számítanak az események, hiszen „A tegnap történelem. A holnap rejtély. A mai nap: ajándék.”
Az 1848-as forradalom és szabadságharc minden magyar életében meghatározó eseménysorozat eredménye volt akkor és most is. Minden magyar lelkében megmozdul valami, ha kimondjuk Petőfi Sándor, Jókai Mór nevét. Ha a 12 pont kerül említésre. A nemzeti összefogás, a magyar emberek ereje és küzdelme a mai napig motiváló lehet, azok számára, akiknek szükségük van rá… Merjünk reményt meríteni a múltból! Hiszem, hogy minden ember lelkében ott van az a küzdeni akarás, ami ott volt a márciusi ifjak lelkében.
Mit jelent számunkra 1848? Motivációt a mindennapokhoz, hogy megéri küzdeni. A dolgok sokszor tűnnek reménytelennek, van, hogy valóban azok, de a feladás nem megoldás. A magyar emberekben generációk óta megvan a tettvágy, és tennünk is kell azért, hogy elérjük céljainkat. Különösen fontos ez a mai napokban. Történelmi időket élünk. Sohasem volt még akkora szükség a kitartásunkra, mint most. Az akaraterőnk maximális megpróbáltatásokon megy át kéz a kézben a lelki jólétünkkel. A testi-lelki egészségünk érdekében hinnünk kell abban, hogy minden jóra fordul a végén, mint ahogy a forradalomban résztvevők is hittek benne.
„Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.”
Vörösmarty Mihály által megírt Szózatunk eme négy sora tökéletesen leírja a forradalom előtt álló emberek gondolatait és a mostani, jobb napokat is megélt emberek, diákok érzéseit is.
Amíg eme jobb kor nem köszönt be, addig pedig a felhőkön átragyogó napsugár tartsa a lelket bennünk, hiszen a felhők fölött, mindig ragyog a nap. Hinnünk kell, ahogy ők is hittek akkor, a forradalom erejében, az emberek erejében. Párhuzamot lehet vonni az akkori összefogásban, és a mai napokban megélt nemzeti összefogásban. A nemzet ereje, az emberek összefogása eredményeképpen lehet az események sorozatának pozitív végkimenetelében bízni. Az emberek közösen küzdöttek akkor is, és küzdenek most is. Természetesen a két szituáció teljesen eltérő, mégis látható a párhuzam, illetve országunk történelmének két fontos eseménye. Az egyik esemény a múlt. A másik a jelenünk és a jövőnk. Ezért kell a hit, az akarat, a motiváció, hogy túléljük, átvészeljük ezen percek, órák, napok végeláthatatlan lefolyását, és hinnünk kell a „jobb korban”.
A motiváción kívül száz és száz másik dolgot jelent a magyar fiatalságnak március 15. De az általunk megélt nehéz napokhoz úgy éreztem, a motiváció kiemelése a legfontosabb, mert erre van szüksége a lelkünknek.
Bihari Viktória
12.e