2019.12.12-én volt a verseny melyet a Kós Károly Művészeti Szakgimnázium rendezett idén 11. alkalommal. Nevezni egy kötelezően választható próza felolvasásával és egy határon túli kortárs magyar költő versével lehetett.
Először a próza felolvasásával kezdtem aminek címe Tamási Áron Énekes madár részlet Gábor monológjából, majd következett a vers. A versnél nagyon izgultam hiszen hétfőn amikor találkoztam a rendezőmmel Dr. Pinczés Istvánnal akkor megtanultam egy verset Markó Bélától: Hogyan neveld vérebedet? Aztán rájöttünk, hogy ez nem túl szerencsés mondani hiszen ebben a versben nem volt nagy kihívás amivel meg tudtam volna mutatni a sokszínűséget, ezért a következő vers a Wass Albert karácsonyi versek 2. Versét választottuk aztán miután felevenítettük a verset, mivel ez számomra már ismert vers volt, rájöttünk, hogy minden sor végén tele van halmozva E betűvel és ezáltal, hogyis mondjam kicsit mekegős lett volna a vers. Viszont akkor melyik vers legyen? Csütörtökön verseny, hétfő van és nem tudtam melyik verset válasszunk (sajnos ez nálam örök hiba, hogy az utolsó pillanatra hagyok mindent mondván: Hogy ráérek még), újat be tanulni kicsit necces, de megpróbáltam így végül Markó Béla: Kezdetben az Isten c. versesel neveztem amit szerdára megtanultam fejből. Így a verseny napján eléggé izgultam a szövegbiztonság miatt. Mielőtt bemonták, hogy felkészülök japán légzés gyakorlatokkal enyhítettem a stresszen és az izguláson. És amikor bemondták, hogy én következek felálltam a székből és olyan nyugodtnak még sohasem éreztem magam, igyekeztem mindent úgy meg csinálni mintahogy előző nap. Aztán következett az eredményhirdetés. Nem gondoltam volna, hogy megnyerem mikor kimondták, hogy 1. helyezett Lisztes Kata el sem akartam hinni. Határtalan boldogságot éreztem. Ismét szeretném megköszönni a gimnáziumnak, hogy támogatta ezt a versenyt, a szüleimnek és Pinczés Istvánnak.
Lisztes Kata, 12.b
