Ahogy a 12. e diákjai tapasztalták:
2019. február 11-én az iskolának alkalma nyílt ellátogatni a Csokonai Színházba, ahol Eric-Emmanuel Schmitt Oszkár és Rózsa mami című drámáját láthattuk megelevenedni a színpadon. A történet egy leukémiás kisfiúról, Oszkárról szól, akinek utolsó napjait Rózsa mami tölti meg jókedvvel és vidámsággal. Annak ellenére, hogy a darab témája igen szomorú és lehangoló volt, rengeteget nevettünk. A felhőtlen humor és a szeretet a szereplők között mindig mosolyt csalt a közönség arcára. Engem leginkább a színészek nyűgöztek le, őszintén csodáltam, mennyi arckifejezést képesek magukra ölteni akár egy percen belül. Egy pillanatra sem lankadt a figyelem, a közönség tekintete a színpadra szegeződött a darab elejétől egészen a végéig. A zárójelenet meghökkentő és egyben gyönyörű volt; tökéletes. Úgy hiszem, mindenkinek érdemes lenne látnia legalább egyszer Oszkár és Rózsa mami történetét. Nagyszerű élmény.
Sek Veronika 12. e
Hétfő délután a színházi előadás egyfajta folytatásaként kellemes programban vehettünk részt az iskolában. Két hölgy látogatott el hozzánk a Csokonai Színházból, akiknek az a feladatuk, hogy egy érdekes foglalkozás keretében segítsenek megérteni, feldolgozni a látott darabot. Először egy kört alkotva leültünk diáktársainkkal együtt, akik szintén látták az előadást. Elmondhattunk a véleményünket, érzéseinket: mi az, ami tetszett nekünk a darabban, a díszletben, mi volt számunkra érdekes, és mi az, ami nem nyerte el a tetszésünket. Majd elemeztünk egy fényképet (az előadás egyik kelléke volt), ami Rózsa mamihoz volt köthető. Azt feltételeztük, hogy a férje volt rajta. Szalagokkal alkottunk egy szobrot, ami kifejezte Rózsa mami és a férje között lévő kapcsolatot, az érzelmeiket. Nagyon különleges szobrok születtek, minden szalag szimbolikus értékkel rendelkezett. A foglalkozás végén összefoglaltuk az eddig megbeszélteket, és ötleteltünk, mit csinálhatott volna Rózsa mami és a férje máshogy. Összességében igazán tanulságos volt a foglalkozás és a darab is. Felnyitotta a szemünket, ráébresztett bennünket az élet rövidségére, hogy ki kell használnunk minden egyes pillanatát, és nem szabad hagyni, hogy a negatív érzelmeink átvegyék felettünk az irányítást.
Sek Annamária 12. e
Mindez a 11. e tanulói szemszögéből:
2019. február 11-én volt alkalmunk megtekinteni egy színdarabot a Csokonai Színházban. Egy hátsó, alig 50 fős teremben nézhettük meg az Oszkár és Rózsa mami című színdarabot. Már maga a díszlet is nagyon tetszett nekünk, egyedien volt berendezve a kis terem. Legalább olyan egyedi volt, mint a színdarab, amit nagy meglepetésünkre mindössze két kiváló színész adott elő. A történet sem volt hétköznapi: egy 10 éves leukémiás kisfiú utolsó napjait mutatta be. Megtudtuk, hogy haragszik szüleire, akik nem tudják feldolgozni betegségét. Majd megismerjük a másik szereplőt is, Rózsa mamit. Róla nem tudtunk meg sokat, de ő úgy bánik
Oszkárral, mint egy egészséges kisfiúval, ezért ő jól érzi magát vele. Oszkár utolsó 12 napja alatt megtanult hinni, imádkozni, megtapasztalta, milyen az első szerelem. Együtt élt betegségével és pozitívan gondolkozott. A darab végén karácsonykor szüleivel is sikerül kibékülnie, mielőtt még eljön érte a Jóisten… Külön köszönjük azt, hogy a színházból két kedves drámapedagógus meglátogatott minket az iskolában. Velük átbeszéltünk néhány komoly témát, mint például az elengedés és elfogadás kérdését. Számunkra meglepő volt -jó értelemben-, hogy ketten elő tudtak adni egy ilyen komoly, megható darabot. A közönségnek át tudták adni érzéseiket, hangulatukat. Mi személy szerint, a 11.E osztály tanulói nagyon élveztünk és mindenkinek nagyon ajánljuk!
