Get Adobe Flash player




Gulyás Csillag (12.e) köszöntője:

"Steve Jobs gondolatait idézve: Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! (...) Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.

Nehéz pontosan megmondani, hogy a szalag, amit ma feltűznek nekünk, mit is jelent, mert mindenkinek más jut róla eszébe. Igaz, még nincs vége a gimnáziumi pályafutásunknak, hiszen néhány hónap még előttünk áll, de mindannyiunk nevében mondhatom, hogy ez a szalag a lezárást szimbolizálja. Lezárja az itt töltött néha küzdelmes, néha szórakoztató, néha fárasztó, néha vicces, de közös és mindenképpen hasznos 5 illetve 6 évet, viszont abban biztosak lehetünk, hogy gondtalanabb éveket tudhatunk magunk mögött, mint a következő időszak.


Az élet egy különleges lehetőség, amellyel okosan kell élnünk. Belépve az utolsó évünkbe sok diákban megfogalmazódik: mi vár ránk ezután? Sok új dolog következik. Az egyetem, a munkahely kapuja vár, talán egy másik város, más emberek és más élmények.
Az életet az emberi kapcsolatok teszik igazán értékessé. Az itt töltött évek alatt közösséggé kovácsolódtunk, barátokat szereztünk, akik talán egész életünkben végigkísérnek bennünket. Mi alakítjuk utunkat, tőlünk függ minden. Tanáraink és családunk támaszként vannak mögöttünk és segítséget nyújtanak felnőtté válásunkban. A nagykorúságot sok fogalommal társítják: felelősség, komolyság, céltudatosság, nagybetűs Élet.
Mától, ha valaki ezt a kis szalagot látja rajtunk, tudni fogja, hogy végzős diákok és diáklányok vagyunk és hamarosan gimnáziumi tanulmányaink befejeztével éretté válunk.


Köszönjük tanárainknak és szüleinknek szeretetüket és türelmüket, mellyel nyugodt hátteret biztosítottak számunkra.
Mindenkinek kívánom a selmecbányai diákok után, akik az 1800-as években tartottak először szalagavató szertartást, hogy Valéte! vagyis Éljetek boldogul!. "


Rásó Lajos (12.b) köszöntője:

Tisztelt Tanáraink, Szüleink, hozzátartozók és kedves  Diáktársaink!

Úgy érzem,  a középiskolai éveink azok, amelyek a legszebben, legtartalmasabban telnek, és meghatározzák egy ember jövőjét is.
Pontosan egy éve, amikor a tizenkettedikesek szalagtűzőjén vettünk részt, mindannyian szinte egyszerre gondoltunk arra, hogy jövőre már mi leszünk azok, akik megilletődötten várják, hogy feltűzzék nekik a szalagot, amely jelzi  , érettségiző diákok sorába léptünk.
Hol is kezdődik a mi történetünk? Sokan pontosan emlékszünk rá, amikor 2013. szeptember elsején megkaptuk a Hőgyes-sálat és nyakkendőt, amely az iskola közösségéhez való tartozásunk jelképe.


Izgatottan mondtuk el az esküt, amelyben megígértük, hogy mi leszünk a gimnázium legjobb osztályai. Ezt az ígéretünket sajnos nem mindig tudtuk betartani, mégis büszkén mondhatom, hogy sok örömöt is szereztünk ennek az iskolának, s reméljük, tanáraink is jó szívvel fognak visszaemlékezni ránk. Az első három év nagyon gyorsan eltelt, s íme itt állunk, s már minden nap érezzük, hogy végzős diákok vagyunk, az iskola legidősebbjei, s gyorsan telnek a hónapok, amelyek mindig figyelmeztetnek minket az előttünk álló  nagy próbatételre, az érettségire, s a pályaválasztás nehéz döntéseinek meghozására. A három év alatt sok-sok tanulmányi és sportversenyen vettünk részt , örömmel szerveztük a felejthetetlen osztálykirándulásokat, készültünk a Hőgyes-vetélkedőkre, sok-sok szabadidős programon mélyítettük egymással barátságainkat, s mindeközben próbáltuk magunkból tanulás terén is kihozni a maximumot.
A feladatok megoldásában, a tanulásban mindig segítségünkre voltak tanáraink, akiknek nagy köszönetet szeretnék mondani kitartásukért, s lelkes munkájukért.
Köszönetet szeretnék még mondani  az osztályfőnököknek , a sok segítségért, a sok fejmosásért,  s legfőképpen fáradhatatlanságukért.
Kedves Szüleink, kedves Családtagjaink!   Érzéseinket nehéz szavakba öntenem,  köszönjük, hogy minden nap mellettünk álltak, segítettek, biztattak minket akkor is , amikor  problémáink adódtak, amikor elvesztünk az ifjúkor nehézségeiben, amikor örültünk egy-egy jól sikerült dolgozatnak vagy esetleg bánkódtunk a gyengébb eredmény miatt .


Kedves végzős Diáktársaim! Ez a mi ünnepünk, most minden rólunk szól. Igaz, hogy még van pár hónapunk a ballagásig, de már mindannyian érezzük , hogy hiányozni fog az iskolai csengő fülsiketítő hangja, az épületek közötti járkálás, a tánctanulás fárasztó, de közösség kovácsoló órái. A mai nap mindegyikünk életének egyik legmaradandóbb pillanata. Biztos mindenki jó kedvvel várja már az esti bált. Most nincs okunk félni az érettségitől és a  jövőnktől, most mi vagyunk a szalagot büszkén viselő végzősök, s ebben az iskolában mindig azok a feledhetetlen és összetartó osztályok leszünk, akiket majd egy másik  generáció fog a szünetekben a tablóképeken nézegetni.

Egy Dorogi Péter idézettel  búcsúzom:

„Kövesd az  álmod, minek más útját járnod.

Minden lépéssel közelebb önmagad.

Az esőtől csak erősödik benn a mag.

Arcodba vág egy baráti szellő.

Örülj, hogy ő szintén köszönt a teremtő,

Ha fáj az emlék, bátran ereszd el.

A múlt ördöge a mában nevet fel.”