Get Adobe Flash player

Minden évben nagy eseménynek számít a végzősök Szalagtűző Ünnepsége és az azt követő esti Bál. Maradandó élmény marad minden végzős diák számára. Mindenki tudja, hogy a szalagtűző egy meghatározó esemény. Lezárul egy szakasz, és hamarosan új fog kezdődni.





A szalagtűzőre való felkészülés még jobban összekovácsolta az osztályokat. Már tavasszal elkezdődött a szervezkedés. Az osztályommal 5 évet töltünk együtt és szinte egy nagy családdá váltunk az évek során. Szoros barátságok kötődtek és felejthetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak. Mindig úgy fogok visszagondolni ezekre az évekre, mint a fiatalságom legszebb éveire. 

A táncpróbák alkalmával kiderül, hogyan tud  az osztályunk együtt dolgozni és mennyire vagyunk áldozatkészek a közös produkciónk érdekében. Már tavasszal el kellett dönteniük az osztályoknak, hogy milyen táncot szeretnének bemutatni.  A 12. A osztály az orosz néptáncot, a 12.B.osztály a magyar néptáncot, a 12.E osztály a bécsi keringőt választotta, a mi osztályunk , a 13.C osztály pedig úgy döntött, hogy ír néptánccal lepi meg a közönséget. A tavaszi elintéznivalók közé tartozott még a kosztümök kiválasztása, amely szintén nagyon fontos, hiszen a nagy napon mindenki olyat szeretne viselni, ami tetszik neki és előnyös számára. Az osztályfőnöki órák ezentúl szinte kivétel nélkül a szalagtűzőről szóltak. Mindig volt mit megbeszélni és kisebb-nagyobb viták után sikerült megegyeznünk mindenben. A legjobban azonban mindegyikőnk a táncpróbákat várta. Az első táncpróba emléke elevenen él bennem. Azt gondoltuk, hogy nekünk ez gyerekjáték lesz, azonban hamar kiderült, hogy közel sem vagyunk annyira profik, mint ahogy azt előtte megálmodtuk. Mindegyikőnk a másik lépéseit próbálta utánozni, nem sok sikerrel. Az első néhány táncpróba szó szerinti idétlenkedéssel és rengeteg nevetéssel telt. A jó hangulat október közepéig azonban végig kitartott. Úgy gondolom, hogy ez nem meglepő, hiszen a Tanáraink és a Diáktársaink is tudják rólunk, hogy lételemünk a nevetés és általában tőlünk hangos a gimnázium folyosója. Minden osztálytársam mosolyogni fog , ha meghallja azt a mondatot, hogy „Sanyi bácsi, baj van!” vagy, ha a Promod szó elhangzik.

A nyár hamar eltelt, és szeptemberben lázas készülődés kezdődött és egyre közelebb kerültünk a nagy naphoz. Ez izgalommal és egyben szomorúsággal töltött el minket. Tudtuk, hogy október 13-án végre teltház előtt előadhatjuk a táncunkat és minden szem ránk fog szegeződni, de azzal is tisztában voltunk, hogy a szalagtűzőnk után már nem lesz mit várni, mire készülni és a hangos Sportház újra csendes lesz. A szüleinknek ugyanúgy fontossá vált ez a nap, hiszen ők finanszírozták a költségeket, ők láthattak minket délutánonként fáradtan, mikor hazaestünk a táncpróbákról, nekik meséltük el a napi vitákat az apróságokról és persze már ők is kíváncsian várták, hogy láthassanak minket. Hálásak lehetünk nekik, hiszen nélkülük nem sikerült volna. A főpróbánk október 12-én volt és mindenki borzasztóan izgult. Többször is hibáztunk, de szerencsére másnapra sikerült leküzdeni és október 13-án minden simán ment. Vastaps követte a produkciónkat. A Bál este kezdődött a Viktória Hotelben. A baráti társaságok együtt érkeztek és mindenki nagyon elegáns volt. A legtöbb diák valószínűleg hajnalra ért haza, nagyon fáradtan, de többek között elhangzott az a mondat, hogy „De jó lenne, ha holnap is lenne szalagtűző!...” 


Október 13-a óta büszkén viseljük a Hőgyes Endre Gimnázium szalagját.  Innentől kezdve pedig egyenes az út az érettségi felé, ahol szintén bizonyítanunk kell majd.

Varga Lilla 13.c