Get Adobe Flash player

Az osztálykirándulásunk helyszínének nem volt nehéz a megválasztása, ugyanis az osztálytitkárunknak már voltak tervei régebb óta. Kecskemétre invitálta az osztályt. Részben azért, mert az édesapja a közelben él, így már ő nagyjából ismerte a helyet. Másrészt pedig, mert sok lehetőséget látott a városban.



Május 8-án reggel 7-kor elkeseredve bámészkodtunk a busz ablakán, mert az idő nem volt túl jó. Zuhogott az eső, fújt a szél. Egyszóval minden összejött, ami csak el tudja keseríteni az osztálykirándulás élményeit.
Majd mikor egyre közelebb értünk Kecskeméthez, hirtelen javulni kezdett az idő. Sőt mire megérkeztünk első megállóhelyünkre, még a nap is kibújt a szürke felhők közül. A körülbelül 2 óra hosszú út után izgatottan szálltunk ki a buszból, jólesett kicsit megmozgatni a végtagjainkat.
    Első úti célunk Kecskemét város központja volt, egész pontosan  a  Városháza. Egy nagy múltú teremről kaptunk felvilágosítást, amely főként az Árpád-házi uralkodókról és a 19. század történelmi személyeiről szólt. A főtéren szétnéztünk még egy templomban is, majd körbejártuk a címerdombot. Ezután a híres hangszerkiállítás következett a programunkban. Az idegenvezetőnk egy nagyon humoros, bőbeszédű ember volt, aki mindenkinek szimpatikus volt. Legfőképp azok számára, akik ki is próbálhattak egy-egy különleges hangszert. Az idegenvezető törekedett arra, hogy minél több olyan hangszert ismerhessünk meg Magyarország legbővebb hangszerkiállításán, amelyekkel eddigi életünk során még nem volt szerencsénk találkozni. Voltak vonós, fúvós, billentyűs hangszerek is. Mindegyik hangszerből legalább volt 10-20 darab. Miután felfedeztük a hangszerek világát, a szabad foglalkozás vette kezdetét, amit Kecskemét legnagyobb bevásárlóközpontjában töltöttünk, a Malom plázában.  Néhányan ruhákat, ékszereket, nassolnivalót vettek zsebpénzükből. Voltak akik beültek a moziba, vagy csak végignézték a ruhaboltok kínálatát. Többen sétáltak, beszélgettek a barátaikkal.
Miután mindenki megérkezett a gyülekezőhelyre , elindultunk a busszal a szállásra.
    A szállás a Bajor étterem és vendégház nevű hotel volt, nagyon kényelmes és tiszta volt. Az épülethez egy szép kert is tartozott, ezt azonnal bejártuk.



Menü ebédet kaptunk, majd pedig újra buszra szálltunk. Ugyanis a már említett osztálytitkárunk apukáját látogatta meg az osztály. Helvéciára mentünk, ahol nagyon kedvesek és gondoskodóak voltak velünk a házigazdák. Külön a mi érkezésünk miatt hívattak egy helyi csikóst, aki különféle produkciókat mutatott be a lovával. Ezután számháborúztunk. Szerencsére kellő nagy terület állt A rendelkezésünkre, és ezt ki is használtuk az utolsó négyzetcentiméterig.
Este 11-ig töltöttük ott az időt. Legtöbb osztálytársamnak a hatalmas tábortűz tetszett. A bográcsban elkészített finom vacsorát a szabadban gyertyafénynél fogyasztottuk el. Utána kosaraztunk, beszélgettünk, táncoltunk és még koncertfelvételt is néztünk.
Mikor újból megérkeztünk a szállásra, egyesek aludni mentek, az elevenebbek pedig még fennmaradtak és beszélgettek, nevetgéltek, kártyázgattak, szórakoztak, míg ki nem fáradtak. Sajnos, elég sokan voltak, akik nagyon keveset aludtak, saját kárukra, mert másnap kevésbé voltak aktívak a további programoknál.
A svédasztalos reggeli után a katonai légi bázist tekintette meg az osztály, egy kedves, középkorú idegenvezető kíséretében. A légi bázison maga a repülés és a bázis történetével ismerkedhettünk meg egy múzeumban. A merészebbek a pilótaruhát is magukra ölthették .  Lehetőségünk volt arra is, hogy három különleges, életnagyságú katonai repülőgépet tekintsünk meg. A bátrabbak be is szállhattak a gépekbe. Szerencsés időpontban érkeztünk a helyszínre, ugyanis épp három katonai repülőgép érkezett meg a bázisra, míg mi körültekintettünk ott. Így láthattuk a gépeket „akció” közben is.
A bázis után újra Kecskemét központját céloztuk meg.  Közös városnézés következett. A Cifrapalota sem maradt ki természetesen. A Katona József Emlékház őrzi a Bánk bán fennmaradt iratait, képeit, okleveleit. A kiállításon szemügyre vehettük az Aranybulla másolatát is, ennek történelmi előélete szorosan összefügg a Bánk bán történetével.
A múzeum után ismét egy hosszabb szabad foglalkozás vette kezdetét, amit szintén a Malomban töltöttünk hasonló programokkal az előző naphoz.


    A plázázás után a kerekegyházi kalandpark volt a következő megállónk. Itt öten gyűrték le az akadályokat. A kalandpark 8 pályát tartalmazott, amit sikeresen másztak meg a vállalkozó szelleműek. Amíg az öt kalandor a magasban ügyeskedett, addig a többiek megismerkedhettek az állatsimogató lakóival, illetve kipróbálhatták a trambulint vagy akár íjászaton vehettek részt.
    Miután visszatértek a hősök, levetették biztonsági felszerelésüket,  az osztály  buszra szállt, hogy hazatérjen. A hazaúton már sok álmos versenyző dülöngélt jobbra-balra, míg végül körülbelül az osztály fele egy nagyot szundikált az úton.
Mire hazaértünk már mindenkit várt a családja, így lehetőségünk volt minél hamarabb birtokba venni a saját rezidenciánkat.
Összegezve a kirándulást, a kalandokkal teli két nap nagyon jó volt, és erről szerintem minden osztálytársam így vélekedik. Köszönjük, hogy   Vida Valéria  tanárnő is elkísérte csapatunkat , és  köszönjük osztályfőnökünk, Árváné Márton Erzsébet tanárnő szervezőmunkáját is.                            
További képek a galériában...

Kiss Panna 8.e