Get Adobe Flash player

Egy új év, egy új osztálykirándulás, de vajon ezúttal mi legyen az úti cél?- hangzott el a kérdés mindenki fejében a tavasz beköszöntével. Szalajka-völgy, Mogyoród vagy a Rám-szakadék? Ezen felvetések közül az osztály végül a Rám-szakadékot és környékét szavazta meg nagy egyetértésben. Az előkészületeket igen gyorsan meg kellett tennünk, hiszen idén egy kicsit előrehoztuk a kirándulás időpontját, s az érettségi szünetre tűztük ki.











   Május 6-án tehát buszra szálltunk, hogy bebarangoljuk a Dunakanyar festői környezetét és városait. Egy hosszadalmas, kissé fárasztó, de jó társaságban gyorsan elrepülő buszút után végre megérkeztünk a szálláshelyünkre, a szentendrei Pap-sziget Campingbe lepakolni a nehéz táskákat és harapni valamit, hogy erőt gyűjtsünk a hosszú túrához. Ezek után ismét elindultunk, s nekivágtunk a 6,7 km-es túrának, mely Dömöstől indult és Dobogókőn ért véget. Ezen útvonal része a Rám-szakadék, hazánk egyik legvadregényesebb turisztikai célpontja, mely körülbelül 1 km hosszan húzódik Dömös közigazgatási területén. Szerencsére aznap csodálatos időt fogtunk ki, ragyogó napsütésben és kánikulában menetelhettünk be a több száz éves bükkfák alkotta hűvös, árnyékos erdőbe. A táj egyszerűen lenyűgöző volt, az Alföldön nem gyakran láthat az ember sűrű erdőkben patakot csordogálni, s nem sokszor szívhat friss, tiszta, hegyi levegőt. A hegy alján még nem volt nehéz átjutni egy-két patakon vagy átmászni kidőlt fák törzsei fölött. Néhány kalandvágyó osztálytársam kissé unalmasnak is tartotta az utat, s folyton azt kérdezgették: „De ugye lesz ennél veszélyesebb rész is?” Természetesen hamarosan oda is elérkeztünk. A szűk, meredek falakkal határolt szurdokvölgy magassága eléri a 35 métert, szélessége pedig néhány helyen 3 méternél is kevesebb. Itt aztán gázoltunk át patakokon, ugráltunk köveken, csúszkáltunk kidőlt fatörzseken. Nem egy helyen korlátokon és létrákon kapaszkodtunk fel a meredek sziklafalakon úgy, hogy közben kisebb vízesések formájában zúgott le alattunk a patak. Itt aztán senki cipője és nadrágja nem maradt szárazon! A szakadék elhagyása és egy rövid pihenő után következett a túra fárasztóbb része. El kellett érnünk Dobogókövet, a Visegrádi-hegység legmagasabb pontját. Akkor persze még nem tudtuk, hogy mennyire meg fogja érni az erőfeszítést. A hegy teteje felé közeledve, amikor kikukucskáltunk a fák között, már néhány helyen látni lehetett a lenyűgöző Dunakanyart. A kilátóhoz érve pedig percekig csak álltunk és csodáltuk az elénk táruló panorámát. A közelben indián zene szólt, amitől egy kicsit még közelebb éreztük magunkat a természethez. Később a busz ide érkezett meg, s vitt minket vissza a szálláshelyünkre. Végre elfoglaltuk a szobáinkat és kezdődhetett a szórakozás! Vacsoráig a biliárd- és pingpongasztal mellett randalíroztunk, utána pedig, hogy lemozogjuk a vacsorát, aki akart, besétálhatott Szentendre belvárosába, s felderíthette a terepet a másnapi városnéző túrához. Éjjel még sétálgattunk, kártyáztunk, nagyokat nevettünk, de hamarosan mind meghívót kaptunk a tollasbálba és elnyomott az álom.

   

   Másnap reggel bosszankodva konstatáltuk, hogy az idő hidegre fordult és még az eső is esik. Ám ez nem akadályozott meg minket abban, hogy meglátogassuk a Szentendre belvárosában található Marcipán Múzeumot, amely nagy élményt nyújtott mindenkinek. Megcsodálhattuk a Parlament 160 cm hosszú épületét, a 2 méter magas Michael Jackson szobrot, kedvenc Walt Disney figuráink köszöntek vissza ránk és volt még számos érdekes alkotás. Egy rövid kávészünet után Visegrádon folytattuk utunkat. Itt a Fellegvárat tekintettük meg, melyet IV. Béla királyunk építtetett az 1241-42-es tatárjárás után, s amely később folyamatosan bővült, majd pusztult le. Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején a koronát is itt őrizték, ma azonban sajnos elég romos állapotban található. Mindenki bánatára a rossz idő miatt ki kellett hagynunk az aznap délutánra tervezett bobozást, de helyette a hazaúton megálltunk Gödöllőn és tettünk egy látogatást a Grassalkovich-kastélyban, mely a jól ismert Sissi királyné kedvenc tavaszi-őszi rezidenciája volt. A gyönyörűen felújított barokk stílusú kastélyban járva sok érdekességet tudtunk meg Ferenc József császár feleségéről. Ezek közé tartozott például a magyarok iránt érzett nagy szeretete, hogy kora legszebb asszonyának tartották 23 éves korától kezdve és, hogy a dereka mindössze 50 cm átmérőjű volt, ami már abban a korban is kórosan soványnak számított.

   A be nem tervezett kitérő után visszatértünk a buszra, s már robogtunk is hazafelé. Visegrád és Gödöllő között már mindenki alaposan kialudta magát, úgyhogy igencsak élénkek, bár kissé fáradtak voltunk az úton. Úgy gondolom, a rossz idő ellenére is jól sikerült kirándulást tudhatunk magunk mögött, és remélem, hogy ez az utolsó évben is így marad.

További képek galériánkban...


Lebedi Réka 10.e