Get Adobe Flash player


2011. április 15-e, péntek, a várva várt nap; délután 4 óra, a várva párt pillanat.
Több tucat diákkal egyetemben álltam és várakoztam izgatottan a hajdúszoboszlói Művelődési Ház parkolójában egy buszra. Egy buszra, amely elvitt bennünket Európa Paradicsomába. Természetesen nem másról beszélek, mint Provence-ról és a francia riviéráról.


Első megállónak Budapestet tűztük ki, ahol az idegenvezetőnkön kívül még több kíváncsi fővárosi útitársunk is felszállt.
Majd az éjszakánkat a buszon töltöttük, míg az egyenesen száguldott Milánó felé, ahol már reggel 8 óra magasságában kinyújtóztathattuk a kényelmetlen alvástól elgémberedett végtagjainkat, emellett a dómot is megtekintettük.
Mindezek után franciaországi szállásunk, a családias fréjusi mobil home-ok felé vettük utunkat, és este 8 órakor már túl is lettünk a hirtelen összedobott vacsorán.
Első ott töltött éjszakánk utáni reggelen lázasan készülődtünk Monaco meglátogatására. Az Óceánográfiai Múzeumban kezdtünk, azt hiszem a fotók elárulják, hogy lenyűgöző élményben lehetett részünk. Ezt követően Monte Carlo-ba siettünk, mit sem sejtve még arról, hogy későbbi „Melyik napot ismételnéd meg legszívesebben?” című közvélemény kutatásom végeredménye ennek a városnak a győzelmét fogja mutatni.

Igen-igen, most jön a Casino-kérdés, hogy mennyi pénzt buktunk el, George Clooney-val vagy Drew Barrymore-ral találkoztunk-e, és a többi… Hát, kérem szépen semmi veszteség nem ért bennünket, sőt senkivel sem futottunk össze, mert ebbe a kacsalábon forgó palotába csak az előtérbe engedték be a turistákat, a farmernadrágot viselőket még oda sem.
Hazafelé megpihentünk egy tündéri falucskában, Eze Village-ban, tele pici boltokkal, zöld növényekkel, gyönyörű kilátással.
Következő napunkat Verdon félelmetes, ám lélegzetelállító Grand Canyonjában indítottuk, buszsofőröknek írásban is gratulálunk, mert túlzások nélkül kijelenthetem: egyik oldal szikla, másik oldal szakadék.
Mivel akkor még nem volt elég a szépből és a jóból, tettünk egy hosszabb látogatást a Fragonard nevű grasse-i parfümgyárban, ahol beavattak bennünket a parfümgyártás kulisszatitkaiba, illetve jobbnál jobb és csábítóbb illatok közül választhattunk magunknak parfümöt.

A harmadik franciaországi napunkon megszálltuk a kiváló fotóalanynak minősülő cannes-i tengerpartot és kikötőt, de talán mégsem ez, hanem a Fesztivál Palota vonzott minket leginkább, ahol több híres csillag vonul fel időnként, sőt néhányukkal még „le is pacsizhattunk”!

Később hajókirándulást tettünk a Szent Margit-szigetre, az ismert Vasálarcos börtönének helyszínére.
Hazaindulva megálltunk a művészek által annyira kedvelt Antibes-ban. Csupa romantika! Szűk utcák, szökőkutak, macskaköves út, kőházak ablakaiban színes virágok, nem beszélve a hangulatos pékségekről és kávézókról.
Másnap nizza-i élményeket is begyűjtöttünk a különleges Bellanda Torony és az érdekes Chagall Múzeum által. A torony tetején egy hatalmas park helyezkedett el csodálatos kilátással az angol Promenade-ra, a Cote d’Azur-re; a múzeumban pedig a vallásos és a Bibliát ismerő emberek teljes mértékben kibontakozhattak…
Mondanom sem kell, hogy egy édes kis falucska ekkor sem maradhatott ki a programból délután, ő volt St. Paul de Vence, Chagall sírjának helyszíne.

A soron következő reggelen Avignon felé vettük az irányt, a Pápák Palotájának megtekintése céljából, majd elkanyarodtunk a kétemeletes hídhoz, a 300 méter hosszú Pont du Gard-hoz is.

Ezt követő napon Saint Tropez-ba utaztunk a Lazy me, Don’t touch és egyéb fantáziadús nevű luxusjachtok közé. Miután eleget ámultunk-bámultunk, megmásztuk a végtelen tengerre kilátást nyújtó citadellát.

Délutáni szórakozásként hajóztunk Port Grimaud-ban, de balszerencsénkre fújt a szél és kissé hűvösebb volt a kelleténél, így a tengerparti fürdést senki nem merte bevállalni. Ehelyett fájó szívvel elbúcsúztunk a festői szépségű azúrkék tengertől.


A nyolcadik reggelünkön szörnyű tény tudatosult bennünk: hazamegyünk! Persze boldogak is voltunk, legfőképp a romantikus, vágyakozó és szerelmes lányok, akik a hazaútba ejtett Veronában Júlia erkélyéhez kirakhatták a titkos levelüket. Emellett megtekintettük a római Colosseum-ra kísértetiesen hasonlító Arénát és a Piazza delle Erbe-t.

Ezután már tényleg Magyarország Hajdúszoboszló kisvárosát céloztuk meg, ahol vasárnap délelőtt fél 11-kor már ölelkező családokat lehetett látni a parkolóban.

Véleményem szerint nem kell gondolkodni, hová indulunk jövőre, hisz minden út Rómába vezet!


További képek a galériánkban...

A cikket és a fotókat készítette: Pintér Panna, 10. E osztály.